A növények ásványi táplálkozása

 

Minden növény fiziológiai igénye, hogy ásványi elemeket vegyen fel abból a közegből, amelyben él. Vannak növények, melyek bizonyos ásványi elemekből különösen sokat igényelnek, ennek megfelelően többet is fogyasztanak belőlük.

Egyes növényi részekben kimutathatók olyan ásványi elemek is, melyek a mai ismereteink szerint szükségtelenek a növények számára, sőt mérgezők is lehetnek. A fiziológiai igény számos tényezőtől függ, és ezt a gyakorlatban a fajok és a. fajták környezetigényével hozhatjuk összefüggésbe.

 

 

A tápanyagok és tápelemek

 

Tápanyagoknak a növény által felvehető táplálékul szolgáló anyagokat értjük. Ezek lehetnek:

Ásványi tápanyagok: amelyeket a növény ásványi formában vesz fel a talajból.

Szerves tápanyagok: szerves molekulák, illetve szerves ionok formájában kerülnek felvételre.

Tápelemeknek a növény táplálkozásához nélkülözhetetlen elemeket nevezzük.

 

A növényi tápelemeket felosztjuk:

Makro-tápelemek N, P, S, K, Ca, Mg

Mikro-tápelemek B, Zn, Mo, Cu, Mn

Ismeretlen fiziológiai hatású elemek: Na, Si, Cl

 

“Makro- és mikroelemek” elnevezésen azokat az elemeket értjük, amelyek nélkülözhetetlenek a növény optimális fejlődéséhez, és amelyeket a növény elsősorban a gyökérzetével vesz fel.

A makrotápelemekből a növény többet vesz fel, mint mikroelemekből.  A magasabbrendű növények, pl. káliumból ezerszer többet vesznek fel, mint bórból. De nincs mindig ekkora különbség, a vas (Fe) és a mangán (Mn) gyakran azonos mennyiségben szükséges, ezért fiziológiai szempontból a vasat átmeneti elemnek soroljuk a makro- és mikrotápelemek között.

 

A továbbiakban makroelemeknek tekintjük azokat az elemeket, amelyek nagy mennyiségben szükségesek, ezért fő tápelemeknek nevezzük őket. A gyakorlatilag három legfontosabbat (nitrogént (N), foszfort (P), káliumot (K) “alap tápelemeknek” is mondjuk. A makroelemek a növény friss tömegének 10 %-át is elérhetik, alsó határnak a 0,01 %-ot tekintjük. Az ennél kisebb koncentrációban előforduló elemeket mikroelemeknek nevezzük. A mennyiségi csoportosítás azonban nem fedi az elemek fiziológiai jelentőségét.

 

 

A tápanyagok eloszlása a talajban és növényben

Természetes körülmények között az ásványi tápelemeket a növény a talajból veszi fel. A talaj szilárd fázisa elsősorban a tápanyagtároló szerepét tölti be a folyékony fázis a tápanyagok szállítóközege és egyben kémiai közeg, ahol a biológiai folyamatok lejátszódnak; a gáz fázis teszi lehetővé az oxigén (O2) és molekuláris nitrogén (N2 ) beáramlását, a széndioxid (CO2) távozását.

A tápanyagok a talajban a következő formákban fordulnak elő:

a)       Növény számára közvetlenül nem felvehető formában.

b)       A növény számára közvetve felvehető formában a talajkolloidok felületén kötve, a kimosódástól védve.

c)       Növény számára könnyen közvetlenül felvehető formában, szabad ionként a talajoldatban, a kimosódás veszélyének kitéve.

A talaj teljes tápanyagvesztesége a növény által kivont mennyiségből és a kimosódásból tevődik össze. A kálium az összes kimosódott veszteségnek 3-25 %-át, a nitrogén 50 %-át is kiteheti.

Az ásványi anyagok részaránya a szárazanyagra vonatkoztatva a zöld növényben gyakran az 5 %-ot sem éri el, de jelentőségük mégis, meghatározó. Lényeges azonban, hogy ezek milyen tápelemekből tevődnek össze.

A növények ásványi anyag kiválogató képessége korlátozott, mert a növény az elemeket elsősorban a fizikai tulajdonsága alapján és nem fiziológiai jelentőség szerint veszi fel.

A növényekben levő ásványianyag mennyisége jelentősen függ a növény korától, fajától, a tápanyag-utánpótlástól és a termőhelytől.

 

 

Egyes tápelemek kiemelt szerepe a növekedésben és a fejlődésben

A nitrogén-, a kálium-, a kalcium- és foszfortartalom a növényekben a vegetáció folyamán erősen változik. Ezek, a változások főbb jellemzőikben a többi növényi tápanyagra is érvényesek. Az igényeket illetően:

N-igényes növények: káposzta, retek, torma, mustár stb.;

P-igényes növények: hagyma, fejeskáposzta, sárgarépa és zeller, stb.

A kétszikű növények több kalciumot (Ca), magnéziumot (Mg) és bórt (B) igényelnek, mint az egyszikűek. A foszfor (P) igényük általában nagyobb, mint a kén (S) igény. A növekedés és fejlődés idején a keresztesvirágúak viszonylag sok ként (S) igényelnek. Viszonylag sok vasat (Fe) kíván a zab, a rizs és a spenót. Noha nem szigorúan esszenciális elem a Na, mégis eléggé sok kell a zeller, a spenót, a repce, és az árpa fejlődéséhez. Ezzel szemben a kukorica, napraforgó és burgonya csak kevés nátriumot (Na) vesz fel.

A káliumnak (K) kiemelt szerepe van a sok szénhidrátot termelő növények táplálkozásában. Sok káliumot igényel, pl. a szőlő a fürtök beéréséig. Kálium-igényes még a dinnye és a burgonya is.

Az egyes növényfajok mikroelem igénye nagyon eltérő. Kertészeti növényeink különösen érzékenyek a hiányokra.

Néhány példa: mangán (Mn) hiánnyal szemben érzékeny a cseresznye, a meggy, a ringló és a borsó, molibdén (Mo) hiánnyal szemben főként a bab; cink (Zn) hiánnyal szemben a citrom, a narancs, az őszibarack, a mandarin; bór (B) hiánnyal szemben az alma, a körte, a karfiol és a zeller; réz (Cu) hiány esetében az alma, a szilva és a kajszi mutat szembetűnő hiánytüneteket. A vas (Fe) hiányra a gyümölcsfák különösen érzékenyek; elsősorban a fiatal levelekben a klorofill hiányos képződése klorózist okoz. A különböző eredetű hiánytünetekkel együtt jár a termés csökkenése és többnyire minőségi romlása is.

 

A tápelemek eloszlása a növényben

A tápelemek nem egyenletesen oszlanak el a növényben, amit a 3. táblázat mutat.

 

1. táblázat. A tápelemek eloszlása a növényben (Szalai J., 1987)

 

Levelekben

Sok K, Ca, Mg, S, N, és P

Fiatal levelekben

A legtöbb elem koncentrációja magas

Idősebb levelekben

A kevésbé mozgékony elemek (Ca, Cu, B) mennyisége sok

Magvakban

Viszonylag sok Mg, P és N

Gyökerekben

Általában kevés N, P, K

 

A növények növekedése szempontjából a levelekben található elemek koncentrációja a döntő, amely fajok szerint változik. A fiatal növények ásványi anyag tartalma nagyobb, mint az idősebbeké. A fiatal növényekben a N- és a K-tartalom dominál, az idősebb növényekben a kalcium és a szilícium.

 

2. Szerkezeti (organogén) elemek

A szerves molekulák építőköveit, szerkezeti elemek néven csoportosítjuk. Ezek a következők:

 

2.1 A nitrogén (N)

A nitrogén (N), mint esszenciális elem, a protoplazma fehérjéinek építőköve. A fehérjéken kívül sok más növényi anyag (klorofill, purinok, vitaminok, alkaloidok) is tartalmaz nitrogént, amely csak 1-2 %-át adja a növényi szárazanyagnak, de a nitrogén (N) tartalmú vegyületek részvétele a szárazanyagban elérheti a  25 %-ot is. Nitrogén igényes pl. a fejeskáposzta.

A nitrogén az újrahasznosítható tápelemek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a növény az anyagcseréjében újra felhasználhatja, ha a külső ellátás nem kielégítő. A hiányt leginkább az alsó levelek sárgulása mutatja, ahonnan elsősorban a nitrogént elvonhatják a növény csúcsán fejlődő, élénk anyagcseréjű fiatal levelek. A sárgulás a nitrogén tartalmú klorofill elbomlásának következménye.

-          A nitrogén (N) hiányos levelek kicsinyek, halványzöldek, később vöröses színűek.

-          A virágképződés némileg fokozódik, de csökken a megtermékenyülés.

-          A gyümölcsök korábban érnek, de aprók maradnak.

-          A nitrogén (N) hiány esetén a növekedésgátlás következtében a növény nem éri el a normális nagyságot (törpenövés).

-          A nitrogén (N) hiány jellemző tünete az un. “merevtartás”, ami nemcsak a hajtás habitusában, de a szárhoz simuló felálló levelek kialakulásában is megnyilvánul.

-          Nitrogén (N) hiány következtében a szénhidráttöbblet gyakran anthocianidin-képződésre vezet, a növény vöröses színárnyalatú lesz.

 

A nitrogén túltrágyázás következményei:

 

A túlzott nitrogén (N) trágyázás élettani szempontból veszélyes, mert a nitrit mérgező koncentrációban felhalmozódhat. Jelei:

-          a hajtás és a gyümölcs szövete laza marad,

-          az érés előtti gyümölcshullás fokozódik,

-          a gyümölcsök tárolhatósága csökken,

-          a fagyérzékenység is a magas N-tartalomhoz kapcsolódik,

-          a sok nitrogén (N) károsan hat a bor ízére, „öregedésére” („zöld” íz alakul ki).

Nitrogén többlet esetén a növény feltűnően sötétzöld, levelei szélesebbek, nedvdúsabbak, nagyobb a zöldtömeg és a tenyészidő is megnyúlik, a gyümölcshozam pedig csökken. A felhalmozódott nitrát, vagy ammónia a levélszéleken jellegzetes kloritikus, vagy nekrotikus jelenséget vált ki. A levélszél nekrózisa lassan kiterjed az egész Ievéllemezre. A levél széle elhal, a lemez közepe tovább nő, ezért feIdomborodik. A nitrogén (N) többlet a különböző betegségekkel szembeni rezisztenciát is csökkenti.

A növények magas nitrát-tartalma káros az emberi szervezetre. Nem maga a nitrát hat mérgezően, hanem az emésztés közben átmenetileg keletkező nitrit (NO2-) a mérgező.

Természetesen, szó sincs arról, hogy (bármilyen) csekély nitrát-tartalom káros volna. Amióta élünk, az emberiség mindig fogyasztott növényi termékeket, mindig jutott szervezetébe nitrát a csecsemőkortól az öregkorig, de bajt nem mindig okozott csak akkor ha a csecsemőnek nagy nitrit (NO2-) tartalmú spenótot adtak. Hasonlóképpen évmilliók óta fogyasztanak a növényevő állatok nitrátban gazdag növényeket, minden hátrány nélkül, mert az emésztés során a keletkezett nitrit (NO2-) mennyisége nem haladta meg a káros szintet.

 

 

2.2 A kén (S)

A kén a talajban leggyakrabban szulfát és szulfid alakban fordul elő. A növény kén-szükségletének nagy részét így veszi fel. A levélen keresztül felvett kéndioxid (S02) a növényben redukálódik, és kén (S) tartalmú szerves vegyületek építésére használódik fel. A kén (S) fontos alkotóeleme a kéntartalmú aminosavaknak (cisztinnek, ciszteinnek, metioninnak), számos enzimnek, a glutationnak, a ferredoxinnak, penicillinnek, mustárolajoknak, fokhagymaolajoknak. A zöldborsó kén-igényes.

Átmenetileg kénhiányban szenvedő növények az ellátás megjavulásakor fokozott mértékben veszik fel a ként, és először az idősebb növényi részekbe szállítják. Csak ha ezek kellően el vannak látva kénnel, akkor indul meg a fiatalabb szervek felé a szállítás.

A növényben a kén mind organikus, mind anorganikus alakban előfordul. A frakciók között nincs meghatározott arány, inkább úgy tekinthető, hogy a szervetlen komponens, a szulfátok a növény kén-tartalékai.

A fokozódó kén-ellátással főleg a szervetlen kén-tartalom növekszik, és csak kisebb mértékben a szervesen kötött kén mennyisége.

A növényben előforduló heterociklusos kén-tartalmú vegyületek közé tartozik az aneurin (tiamin v. B1 vitamin) és a biotin (H-vitamin). Az aneurin a gabonaszemekben és a pillangósok magvaiban fordul elő. A biotin prosztetikus csoport a széndioxid (C02) átvitelét katalizálja. A kénnek a legnagyobb jelentősége az aminosavak és fehérjék felépítésében van. A kén fontosságát az anyagcserében (trikarbonsav-ciklusban és zsírsavak) létrehozásában emeljük ki.

A kén-hiány tünetei:

-            az oldható nitrogén (N) vegyületek és a keményítő felhalmozódása

-            a levelek világoszöldek, majd megsárgulnak

-            a növény habitusa merev, törékeny, az elfásodás mértéke nő

-            a keresztesvirágú növények kicsik és satnyák

 

 

2.3 A foszfor (P)

A foszfor a talajban szervetlen vagy szerves kötésben fordul elő. A talaj legfontosabb szervetlen foszfátjai a kalcium- (Ca), valamint az alumínium- (Al) és a vas- (Fe) foszfátok.

A felvett szervetlen foszfát egy része már a gyökérben szerves foszfáttá alakul.

A foszfor (P) is nélkülözhetetlen (esszenciális) elem, amely a növényi anyagcserében kulcs szerepet tölt be. Élettani szempontból négyféle jelentőségét hangsúlyozzuk:

1)       a fehérjék bioszintézist irányító nukleinsavakban az egyszerű nukleotidákat láncokká kapcsolja össze,

2)       a nagyenergiájú foszfátokban, mint energiaátvivő működik,

3)       a sejt félig áteresztő hártyáiban fontos komponens (plazmolemma, tonoplaszt, kloroplaszt- és mitokondrium hártyák)

4)       mindezek mellett a sejtnedv kémhatásának pH-értékének szabályozásában, mint foszfátpuffer működik. Foszfor (P) igényes növényünk a sárgarépa

 

A növények szerves foszfáttartalma nagyobbrészt a magvakban és termésekben található, a szervetlen foszfát pedig az egyéb szervekben, főleg az idősebb levelekben dominál. A fiatal levelekben több a szerves foszfát és a nukleoproteid.

A nitrogén és a foszfor mennyiségi viszonya (az N / P-érték) többnyire állandó, és pedig a nitrogén kb. hatszorta több a foszfornál. Ez az állandó arány a fehérjeszintézis szempontjából kívánatos és egyben megmagyarázza, hogy a nitrogéntrágyázással együtt miért nő a növények foszfor igénye. A foszfor egyben a nitrogén ellentéte (antagonistája) is, mert a nitrogén vegetatív fejlődést serkentő hatásával szemben a virág- és magképzést fokozza, vagyis a vegetatív fázisnak a reproduktív fázisba való áttérését sietteti.

 

A foszfor-hiány tünetei:

-          a virágképzés és érés időpontjának eltolódása,

-          az ágak csúcsán visszamaradó csomók,

-          a rügyek hiányos képződése a hajtás alsó részén,

-          levélnyelek merevek, rövidebbek és törékenyek,

-          a levél főere piros, a Ievél bronzos színű,

-          a lombhullás és színeződés ősszel korán kezdődik,

-          a hajtások vékonyak maradnak.

A külsőleg látható elváltozások mellett ismertek az anyagcserében beálló zavarok is, amelyek főleg a szénhidrát- és fehérjeszintézis kedvezőtlen alakulásában nyilvánulnak meg. Foszfor hiányában a zöldségfélék és a burgonya fagyállósága és tárolhatósága csökken.

 

3. Ionhatású elemek

Kisebb mértékben vesznek részt a szerves molekulák felépítésében, ion-hatásuk jelentős.

-          Az enzimfehérjékhez kapcsolódva azok aktivitását emelik.

-         Összeköttetést létesítenek az enzim és a szubsztrátum között.

-         A különböző sejtpartikulumokban “kötőanyagként” működnek.

 

 

3.1 A kálium

A talajban az ásványok mállása és az ionkicserélődés következtében sok káliumion (K+) szabadul fel, amely trágyázatlan talajokban a növények legfontosabb kálium (K) forrása. A magasabb- és az alacsonyabbrendű növények kálium (K+) felvevő képessége egyaránt jó, egyes növényfajok között azonban különbség. van a kálium (K) felvevő képességük tekintetében, sőt fajták között is található különbség.

A káliumion (K+) a növényben könnyen mozog, felfelé és lefelé.  Eloszlásakor elsősorban az aktív anyagcseréjű levelekbe és a merisztema szövetekben koncentrálódik.

 

Funkciói:

-          fokozza a sejtek turgorát,

-          csökkenti a transzspirációt,

-          növeli a vízvisszatartó képességet és a szénhidrátszintézist,

-          körülbelül 40-féle enzimet aktivál,

-          elősegíti a fotoszintetikus és oxidatív foszforilációt,

-          szükséges  a nukleinsavak kötődéséhez és fehérje kötésekhez,

-          kedvezően hat a hozam alakulására és a minőséget meghatározó beltartalmi anyagok (cukor, keményítő, vitamin) szintézisére

-          fokozza a növények ellenálló képességét.

Kálium-igényes növényünk pl. a málna és a szőlő.

 

A káliumhiány tünetei:

-          a levél csúcsa és széle sárgul, majd barnul és végül elszárad a lemez a fonáka felé hajlik,

-          az őszi levélhullás elhúzódik,

-          a gyümölcs szénhidráttartalma alacsony,

-          a gyümölcs gyengén színeződik.

A legtöbb növénynek legerősebb növekedése idején van a legnagyobb kálium-igénye, pl. a gabonafélék kálium-tartalma bokrosodáskor 45-ször több, mint éréskor.

A kálium pótlását műtrágyákkal végezzük. A klorid tartalmú műtrágyákat jól bírják a gabona-félék, a Beta-répák, a szamóca, a paradicsom, a hagyma, a retek, az uborka, a vörös- és fejeskáposzta, ezek jó klórtűrők. A klórra érzékeny dohány, szőlő, gyümölcsfák, burgonya esetében kálium-szulfátot (K2SO4) használjunk a kálium (K) pótlására.

 

 

3.2 A KALCIUM (Ca)

A kalcium (Ca) nagy része nehezen oldható karbonátok formájában van jelen a talajban.

A kalcium-szállítás csak meghatározott (akropetális) irányú, a farészből (xilémből) a háncsrészbe (floemba) nem lép át, a levelekből már nem kerül vissza az ágakba és a gyökerekbe, ezért az idősebb levelekben felhalmozódik. Mint kalcium-karbonát leginkább a sejtfalakban rakódik le, igen elterjedt a kalcium-oxalát kristályok felhalmozódása is. A kalcium-pektát pedig a sejtfalak középlemezének felépítésében játszik szerepet. A kloroplasztok kalcium (Ca) tartalma 6 % körüli, ami azt a gondolatot ébreszti, hogy valamilyen összefüggés lehet a fotoszintézis és a kalcium jelenléte között.

A kalcium, mint nélkülözhetetlen tápelem, élettani feladatot teljesít.

 

Funkció:

-          elsősorban a sejtmegnyúlásra hat,

-          az osztódó  merisztema szövetek sejtjeinek hosszanti növekedését és sejtosztódását serkenti,

-          a gyökérnövekedéshez elengedhetetlen,

-          szükséges a pollentömlő növekedéséhez,

-          fontos szerepe van a sejtfal középlemezének és a membránok fel építésében,

-          befolyásolja a hártyák (membránok) áteresztőképességét (permeabilitását),

 

A kalciumhiány tünetei:

A kalcium (Ca) nem újrahasznosítható (reutilizálható), az idősebb szervekből nem igen vándorol el, ezért elégtelen kalcium- ellátás esetén a hiánytünet mindig a fiatal részeken tűnik fel. Teljes kalcium-hiány ritkán fordul elő, de kisebb hiányát sem mindig jelzi külsőleg is látható tünet.

Hiánya esetén:

-          a merisztema szövetek nem növekednek, gyökérszőrök nem fejlődnek.,

-          az almában barna foltok (stippek) keletkeznek,

-          kiváltja a paradicsom termésén a fekete foltok fellépését,

-          a hajtások csúcsán a levelek megsárgulnak (mészklorózis).

A talajban a kalcium (Ca++) utánpótlását meszezéssel végzik, erre a legjobb a mésziszap, a cukorgyártás mellékterméke.

 

 

3.3 A magnézium (Mg)

 

Általában kisebb mennyiségben veszik fel a növények, a magnéziumot (Mg++), mint a kalciumot (Ca++) és a káliumot (K+), de felvételét az ionkonkurencia is gátolja, ezért a magnézium (Mg) hiány eléggé gyakori. A felvett magnézium (Mg++) csak csúcsi irányban mozog jól, követi a párologtatás (transzspirációs) áramlás irányát. A fiatal levelek magnézium (Mg) elégtelenség esetén az idősebb levelekből a Mg-ot elvonják. A felvett magnézium az oxálsavval sót képez.

 

Funkciói

-          a klorofill molekula és a riboszóma alkotórésze,

-          a foszforilálási folyamatokban összeköttetést létesít a szubsztrátum, illetve a foszfátok és az enzim között,

-          számos enzimes folyamatot aktivál,

-          aktiválja a fehérje szintézist,

-          serkenti az anyagcsere szintetizáló tevékenységét.

 

A magnézium a talajban rendszerint kielégítő mennyiségben van jelen, néha mégis magnézium-hiány jelentkezik, különösen a könnyű, savanyú talajokban. A kőzetek mállása következtében a talajban mindig van elegendő magnézium (Mg), de az ellentétes (antagonista) ionok túlsúlya felvételét akadályozza.

A magnézium-hiány tünetei:

 

-          Az idősebb leveleken a levélerek között (világoszöld, sárgaszínű foltok keletkeznek, de a levélerek zöldek maradnak. (Jól látható, pl. szőlő (6. kép), káposzta, burgonya, paradicsom növényeken.)

-          Gabona-féléknél zavar áll be a víz és a szénhidrátháztartásban (búza, kukorica levelei csíkosak lesznek).

A magnézium-hiány megszüntetésére nem elég magnézium sókkal trágyázni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a többi kation ne legyen túl nagy feleslegben jelen, és hogy a kémhatást (pH-értékeket) meszezéssel megemeljük. Nagy termésátlagoknál relatív minimumba is kerülhet.

4.Mikroelemek

 

A mikroelemek, ha nagyon kis mennyiségben is, de az életfolyamatok zavartalan lefolyásához nélkülözhetetlenek. Ha a táplálékból hiányoznak, hiánybetegségek lépnek fel. Ezek a hiánybetegségek az utóbbi időben világszerte szaporodtak.

Ennek okai a következők:

-          Az intenzív mezőgazdasági művelés a talajt egyre jobban igénybe veszi.

-          Több tápanyagigényes növényt termesztenek.

-          A műtrágyázás hatására a mikroelemek minimumba kerültek.

-          Új területeket is művelés alá fogtak, melyeken régebben nem termeltek.

 

4.1 A vas (Fe)

 

A vas a növények szárazanyagában rendkívül kis mennyiségben található. A talajban, mint rácsba beépült elem található, különösen sok van a szürke erdei talajban (podzol).  A vas kelát-komplexeket alkot, valamint vegyértékváltozásra képes vas (Fe2+) vas (Fe3+). E két tulajdonságán sokféle fiziológiai hatás alapul.

 

 

Funkciói:

-          része a kloroplasztnak és a sejtmagnak,

-          alkotója a ferredoxinnak (vas és kéntartalmú fehérje),

-          a légzési láncban a citokromok nélkülözhetetlen része,

-          a peroxidáz és kataláz is vas-tartalmú enzimek.

Vas-igényes például a cseresznye és az áfonya.

 

A vashiány tünetei:

-          a klorozis (halványsárga levelek),

-          almánál a levelek a hajtáscsúcson sárgászöldek,

-          körténél fekete foltok jelentkeznek a leveleken,

-          cseresznyénél a levelek világossárgák, de a legfinomabb erek zöldek maradnak.

A vas (Fe) hiány tünete – ellentétben a magnézium (Mg) hiánnyal – először mindig a fiatal levelekben jelenik meg. Gyakran az érhálózat, mint sötétzöld sáv jól látható a halványzöld, vagy sárga levéllemezen.

A vasklorozis táplálkozás-élettani probléma az egész világon, és gyógyítása az összes hiánybetegségek közül a legnehezebb. A gyümölcsfák és szőlők, de a mezőgazdasági növények vasklorozisát is kelátok alkalmazásával sikerült orvosolni. Erre a célra jelenleg a vas (Fe-EDTA), vagy a hazai gyártmányú “Klorofer” használható fel.

 

 

4.2 A mangán (Mg)

 

A mangán (Mn) a talajban két, három vagy négyértékű alakban fordul elő. A különböző értékű mangán (Mn) vegyületek közötti egyensúly a talaj redoxpotenciáljától függ. Felvehetőségét elősegíti a talaj pH-értéke, mikroorganizmusok tevékenysége és a vízellátás.

 

Funkciói:

-          szabályozza a víz fotolízisét a fotoszintézis mechanizmusában a keletkező OH-csoportok megkötésével,

-          mangán (Mn) porfirin vegyület keletkezik, amely részt vesz az oxigén (O2) felszabadításában,

-          számos enzimet aktivál,

-          aktiválja a peroxidáz légzési enzimet, fokozza az auxin hormon indol-ecetsav oxidációját,

-          kedvező hatással van a Beta-répák és a szamóca cukorképzésére, valamint a kukorica szénhidrát szintézisére,

-          a zöldségfélék C-vitamin tartalmát növeli.

 

A mangánhiány tünetei:

 

-          a levelek a hajtásokon alulról felfelé elszáradnak,

-          a levelek sárgulnak mangán-klorozisnál csak a vastag erek maradnak zöldek,

-          a mangánhiányos növények sejtjei kicsinyek,

-          az idősebb levelek alsó (bazális) részén szennyesszürke csíkok, vagy foItok jelennek meg.

A spenót és a rizs különösen igényli a bőséges mangán-ellátást.

Általában a talajokban elegendő a mangántartalom, hiány esetén levéltrágyázással lehet pótolni.

 

 

 

 

 

 

4.3 A réz (Cu)

 

A réz (Cu) a talajban kétértékű alakban (Cu ++) fordul elő. Erős kötődése következtében nehezen mozog a talajban. A magasabb szervezettségű növények rézszükséglete általában csekély. Mozgékonysága a növé­nyekben is minimális.

 

 

Funkciói:

-          a légzési enzim (polifenol-oxidáz) és C-vitamin (aszkorbinsav-oxidáz) komponense,

-          véd a peronoszpórafertőzés ellen,

-          fokozza a fehérjékben az aminosav-szintézist és a nitrogén megkötését,

-          megóvja a klorofillt az idő előtti elbomlástól.

 

Réz-hiány okozta betegséget ritkán találunk a kultúrnövények sorában.

 

A rézhiány tünetei:

-          a gyümölcsfák csúcsszáradását idézi elő,

-          károsítja a gyümölcsfák virágzásának generatív szakaszát,

-          a fiatal magoncok levelei elhalnak,

-          a gabonafélék internódiumainak növekedését gátolja, a kalászban a szemek léhák,

-          a gyümölcsfák esetében a termékenyülését gátolja.

A rezet (Cu) réztartalmú permetezéssel pótoljuk. (A szőlőtermesztésben savanyú talajokon a gyakori permetezés miatt Cu-toxicitás is előfordulhat.)

 

 

4.4 A cink (Zn)

 

A különböző agyagásványok (biotit, amfibol) kristály rácsaiban fordul elő. A termőtalaj felső rétegében található. Ha a talaj foszfáttartalma magas, csökkenti a cink (Zn) felvételét. Általában a növények cink igénye kicsi, kivétel a kajszi. Növényen belül a sók foszfáttartalma gátolja a cink (Zn) transzportját.

 

Funkciói:

-          a cink (Zn) aktivál egyes enzimeket (enolázt, glutaminsavdehidrázt),

-          szabályozza a nitrogén (N) anyagcserét,

-          az indolecetsav (auxin) szintézisében fontos szerepe van.

 

A cink-hiány tünetei:

 

-          a szőlőn a levelek kicsik, törpeszártagúság alakul ki, a rövid szártagú mezőkben sárga foltok jelennek meg, a hajtások vékonyak, a bogyók aprók maradnak,

-          megakadályozza a kloroplaszt gránumok normális kifejlődését,

-          a gyümölcsfákon akadályozza a rügyfakadást, pl. az alma hajtások kopaszak maradnak. (Érzékeny fajták: a Jonathán, London pepin, és Kanadai parmen),

-          vadalanyú fák érzékenyebbek a cinkhiányra.

A cink-hiány megjelenését a cink-tartalmú növényvédő szerek használata csökkentette.

 

 

4.5 A molibdén (Mo)

 

A molibdén oxokomplex (Mo4+ O4- ) alakban fordul elő a talajban, és molibdenát formájában kötik meg a talaj szorpciós komplexei. Ez a szorpció annál erősebb, minél alacsonyabb a talaj pH-ja. A növények a többi mikroelemmel ellentétben több molibdént képesek felvenni.

 

Funkciói

-          a molibdén (Mo) különböző enzimek fémkomponense (pl. aldehidroxidáznak, hidrogenáznak, nitrátreduktáznak),

-          a nitrogénkötő baktériumok (Rhizobium-törzsek) sok molibdén (Mo)-t igényelnek,

-          a nirát redukcióhoz nélkülözhetetlen.

 

A molibdén-hiány tünetei:

-          molibdén-hiányos növények klorofill-tartalma csekély, légzésük felfokozott,

-          elégtelen molibdén (Mo) ellátottság esetén a növényben nitrát-felhalmozódás jön létre, a cukortartalom csekély,

-          a levélnyelek meghosszabbodnak,

-          bőséges virágzás esetén a kötődés rendkívül rossz és nagymértékű a virághullás,

-          molibdén (Mo) hiányos növények klorofilltartalma alacsony.

A legtöbb talaj általában elegendő molibdént (Mo) tartalmaz.

 

 

4.6 A bór (B)

Főleg bórsav és borát alakban fordul elő a talajban. A bór (B) felvehetősége a pH-érték emelkedésével csökken. Bőséges bór-ellátás esetén a levélcsúcsokban halmozódik fel, ez esetenként toxikus is lehet és a levélszélek torzulnak.

 

Funkciói

-          fokozza a légzést,

-          segíti a szerves molekulák diffúzióját a sejthártyákon keresztül,

-          az auxin-anyagcserére kedvezően hat,

-          a reproduktív szervek fejlődését és megtermékenyülését serkenti,

-          fokozza a pollencsírázást és a pollentömlő növekedését,

-          fokozza a víz és az ásványi anyag felvételét,

-          bór (B) hiány esetén a levelekben képződő asszimiláták rosszul szállítódnak.

 

A bór (B) hiány tünetei:

-          a szártenyészőkúp elhal,

-          nincs virágzás, vagy ha van, nincs megtermékenyülés,

-          internódiumok megrövidülnek az almában húsparásodás lép fel,

-          a kajszi bórhiánya húsbarnulást és Ievélkárosodást idéz elő (magház körüli barnulást),

-          bór-hiány az oka a cukorrépa szív- és szárazrothadásának,

-          Brassica-répák bór (B) hiány következtében üvegesek.

 

5. Ismeretlen fiziológiai hatású elemek

Néhány elem van még az eddig ismertetett elemeken kívül, amelyeknek nélkülözhető, illetve nélkülözhetetlen voltát nem ismerjük. Ilyenek pl. a nátrium, és a szilícium.

 

 

5.1 A nátrium (Na)

Minden talajban és növényben változó mennyiségben fordul elő. Egyértékű erősen hidratáló kation. Nátrium (Na+) tartalmú trágyák cukorrépánál, mángoldnál, zellernél előnyösek. Hazánkban, a szikes talajokban a nátrium sói közül a szulfát van túlsúlyban, kevesebb a klorid és legkevesebb a karbonát. A növényekre legártalmasabb a karbonát, majd a klorid, legkevésbé a szulfátok.

 

5.2 A szilícium (Si)

Sohasem hiányzik a növényekből. Például a zsurló füvekben nagy mennyiségben fordul elő. Fizológiai hatása nem ismert.

 

7. A tápelemekkel való ellátottság jelentősége

A ma, vagy a jövőben termesztett növényfajaink és fajtáink genetikailag rögzített és a termőhely, valamint a környezeti tényezők által meghatározott termelési potenciálját csak akkor tudjuk érvényre juttatni, ha fokozatosan biztosítjuk, illetve pótoljuk a vizet és az ásványi anyagokat. A növények kellő, vagy elégtelen ellátottsága azonban nem egyedül a talaj tápanyag-szolgáltató képességétől függ. Ezek mellett a növények – fajtól és fajtától függően változó – tápanyag-felvételi és tápanyag transzlokáló képessége is befolyásolja a tápanyag ellátottságot.

Már régóta ismert volt, hogy a növényekben jellegzetes elváltozások következnek be, ha valamely tápanyaggal nincsenek kellőképpen ellátva.

 

 

7.1 Az ellátottság mértéke

A tápelemeknek a növekedésre gyakorolt hatása szempontjából a levelekben található koncentrációjuk a döntő, mind a mobilis, mind az immobilis (fiziológiailag hatékony) elemek viszonylatában. A tápelemek koncentrációja a levelekben a fő növekedési fázis kezdetén jó mutatója az ellátottsági foknak. Ennek alapján öt ellátottsági fokozatot különböztetünk meg, amelyek egymástól jól elhatárolhatóak:

-          akut hiány,

-          nem kielégítő ellátás,

-          jó ellátottság,

-          luxus ellátottság,

-          toxikus ellátottság (tápanyag felesleg).

A legkisebb hiánytünetek legelőször a leveleken ismerhetők fel. A tápanyaghiány és tápanyagtöbblet károsító hatását a környezeti tényezők is befolyásolják. Ezért valamely tápanyag hiányára jellemző tünet megjelenése nem jelenti feltétlenül azt, hogy a talaj az adott tápanyagot nem tartalmazza elegendő mennyiségben és felvehető formában. Lehet, hogy a szárazság, az alacsony hőmérséklet a nem kielégítő fényellátottság egyéb környezeti tényező, vagy valamilyen biológiai tényező a kiváltó ok. Az almafajták levélanalízisével kimutatták, hogy teljesen azonos tápanyagellátás mellett is (edénytenyészetekben) száraz levegőben kisebb volt a nitrogén (N), foszfor (P), kálium (K) tartalom, mint páratelt levegőben, még akkor is, ha a növényeket öntözték. A hőmérséklet és a fény növekedésével négyzetesen növekszik  a három tápelem felvett mennyisége.

About these ads

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s